60 évvel a Heinrich-özönvíz után: Ruth emlékszik a rémület éjszakájára

60 évvel a Heinrich-özönvíz után: Ruth emlékszik a rémület éjszakájára

1965. július 17-én a Bad Karlshafen környéki régiót történetének egyik legsúlyosabb árvízi katasztrófája sújtotta. A heves esőzések által kiváltott Heinrich-árvíz olyan folyókat, mint a Diemel és a Twiste, dühöngő áradásokká változtatta, amelyek egész városokat árasztottak el nagyon rövid időn belül. Azon a drámai napon a helmarshauseni Ruth Dittrich mindössze 15 éves volt, és még mindig élénken emlékszik a végzetes órákra.

Amikor Ruth hazatért kiképzőhelyéről, a család aggódni kezdett. Míg a pincéből csak krumplit szedtek, értékesebb dolgokat hagytak hátra, például a zongorát. Hajnali 3 órakor hirtelen megszólaltak a szirénák, és lenyűgöző erővel ömlött a víz az utcákra. „Hangos volt és fenyegető – írja le a 75 éves férfi –, és lehetett látni, ahogy bútorok és fatörzsek lebegnek mellette. A család az emeleten keresett menedéket, míg apjuk lekapcsolta az áramot, nehogy rosszabb történjen.

Az árvíz emlékei

Az árvíz után a Dittrich család súlyos visszaesést élt át. „A konyhánk teljesen tönkrement, a zongora pedig használhatatlanná vált” – emlékszik vissza Ruth erős érzelmekkel. A Bundeswehr katonái és a szomszédok aktív támogatása segítette a család újjáépítését. A viszontagságok ellenére voltak apró humoros pillanatok is – Ruth mosolyogni tudott a maszatos iskolai beszámolóján, miközben körülötte minden romokban hevert.

Az árvíz nem egyszeri esemény volt, hanem hosszú távú hatásai is voltak a térségre. A katasztrófa után jelentős erőfeszítéseket tettek a jövőbeni árvizek kockázatának csökkentése érdekében. A Diemelen árvíztorlaszt építettek, a folyó egyenesítésével és az 1981-ben felavatott Twiste-gát megépítésével pedig most a helyek jobb védelmét kívánják. 16 ember vesztette életét azon a szörnyű éjszakán, miközben Christa Almerdinghez hasonlóan sokakat helikopterrel kellett kimenteni a házuk tetejéről. Sokan, köztük Christian Mahlmann és Fred Mantel gyermekként élték meg az árvizet, és beszámoltak drámai élményeikről.

A Heinrich-özönvíz öröksége

Ruth Dittrich mélyen a szívében hordozza a Heinrich-özön emlékeit. „Amikor a Diemel megduzzad, érzem ezt a nyomást a gyomromban” – mondja, hozzátéve, hogy a végzetes órák emlékei soha nem tűnnek el teljesen. Az ilyen árvízesemények jó részét képezik a történelemnek, de arra is megtanítanak bennünket, hogy vigyázzunk a természetre és annak kiszámíthatatlanságára.

A Heinrichs-árvíz és annak következményei ma is fontos részét képezik a régió kollektív emlékezetének, és óvatosságra intenek, még akkor is, ha a folyók azóta nem törtek ki ekkora erővel. Mint a tudósítás HNA műsorok során sok benyomás és érzelem marad életben, ha az idők emlékeiről van szó. Azokat is napi hírek tudósítások azokról az eseményekről, amelyek a régión túl is nyomot hagytak.