Fizikai eksztázis: tánc és minimálzene örvendezteti meg a kasseli közönséget!

Fizikai eksztázis: tánc és minimálzene örvendezteti meg a kasseli közönséget!

2025. június 16-án a kasseli Fridericianum zsúfolásig megtelt pinceszínházában került sor Andrea Peña „Transmuted Symphony” című, várva várt előadására. Amint beléptek, az együttes ütemes térdhajlításokkal indította be a közönséget, miközben a háttérben már hangos minimálzene szólt. Ezek a hangok, amelyek az 1960-as években, az USA-ban keletkeztek, és amelyekre nagy hatással vannak a különböző zenei stílusok, mint a jazz és a pszichedelikus rock, egyedi edzőtermi atmoszférát teremtettek, amely illeszkedik az egész előadáshoz. A minimalista zene nagyrészt figyelmen kívül hagyja a kompozíciós konvenciókat, és hipnotikus hatást kelt az ismétlődő szerkezetek és a hangzás egyszerűsége révén, ami Peña koreográfiájában is megtalálható. A Wikipedia jelentése szerint sok helyen a szerializmus egyfajta ellentétének tartják, és népszerűsége messze túlmutat a popzenén.

A pinceszínház meghitt terében a táncosok nem csak apró, óvatos lépésekkel adták elő mozdulataikat, hanem transz-szerű állapotokba is kerültek, ami által a közönség számára szinte értelmetlenné vált az idő. Az egyik táncos még a közönség tagjával is közvetlenül érintkezett, tovább erősítve az előadás és a közönség közötti kapcsolatot. Ez az interakció azt a vágyat tükrözi, hogy valós időben megtapasztalják az emberi árnyalatokat, ahogy azt a koreográfus korábban javasolta. Az előadás ritmikusan váltakozott a kollektív akciók, szólók és akrobatikus találkozások között, kiemelve az olyan érzelmi témákat, mint a magány, a félelem és a fájdalom.

A minimalizmus esztétikája a táncban

A tánc és a zene művészi integrációja nemcsak az est jellemzője, hanem egy nagyobb trend része is a kortárs művészeti szcénán belül. Az avantgárd a 20. század eleje óta számos hagyományos művészeti formát forradalmasított, és jelenleg is tartós hatással van a performatív művészetek fejlődésére. Az olyan cselekvések, mint a történések és az előadások, egyesítik a különböző művészeti formákat, és egyesítik az idő és a tér olyan aspektusait, amelyek korábban különállóak voltak ZKM. Ez a fúzió egy új interakciós formát hoz létre a művészeti területen, ami Peña munkáiban is megnyilvánul.

Különösen lenyűgöző volt, ahogy a csoportok élő szobrokká formálódtak, és a kollektív élmény légkörét teremtették meg. Az előadás egy óra elteltével hirtelen véget ért, miközben a közönség fergeteges tapssal, 99 néző pedig vastapssal tapsolt. Ez a lelkesedés világos példát mutat a tánc, a zene és az élmények intenzív érzelmi világának sikeres ötvözetére. Peña arról beszélt, hogy koreográfiájának célja, hogy érezhető energiát adjon a nézőknek, és közös utazást kínáljon az emberi érzelmeken keresztül.

Következtetés és kontextus

Bár az alkotást nem innovatívnak, de rendkívül meggyőzőnek minősítik, továbbra is élénk a vita a minimális megközelítések helyéről a kortárs művészetben. Az olyan koreográfusok, mint a Peña, a minimálzenéből merítenek ihletet, amely önálló jellegzetességei mellett a tánc új formáiba is beépül. A kollektív élmény megteremtése és az ismétlődő elemek táncban való alkalmazása tükrözi a sok kortárs művész által használt, irányzatokon átívelő esztétikát.

Ráadásul a premierrel egy időben a közeli documenta téren egy gigantikus techno fesztivál zajlott, amely aznap este a város kulturális sokszínűségét hangsúlyozta. A tánc, a zene és a városi élet kapcsolata megmutatja, hogy Kassel kulturális élete ma milyen élénk és dinamikus, és hogyan lép párbeszédbe a hagyományos művészeti ágakkal.